A két legtöbbet kevert blokk egymás mellé téve, kizárólag a három előadás anyagából. A sárga sor mindig azt mutatja, mit szoktak felcserélni — ezek a tipikus vizsgacsapdák.
A 02. előadás nevei nem egy listán sorakozó, egyenrangú „izmusok”: két fejlődési ág állomásai. A fő vonal a piac működéséről szól, a kritikai vonal a tulajdonról és az egyenlőtlenségről. Egy részük elmélet, más részük gazdaságpolitikai gyakorlat, megint más megvalósult rendszer — a vizsgán ezt szokták összekeverni.
Merkantilizmus → fiziokraták → klasszikus → neoklasszikus → keynesi → poszt-keynesiánus/reform → neoliberalizmus
Munkaérték-elmélet → marxizmus → szocializmus → leninizmus / titoizmus → újbaloldal és neomarxizmus
A három leggyakoribb összekeverés: neoklasszikus ≠ neoliberalizmus (elmélet vs. gyakorlat) · poszt-keynesiánus reform ≠ neomarxizmus (ugyanarról szól, de más hagyományból) · szocializmus ≠ marxizmus ≠ leninizmus (doktrína vs. elmélet vs. megvalósítás).
| Irányzat | Mikor | Mi ez? | Miből nő ki | Kulcsállítás | Hol keresd |
|---|---|---|---|---|---|
| Klasszikus | 18–19. sz. | ElméletA klasszikus koncepció szerint a nemzetgazdaság és a nemzetközi gazdaság között nincs rivalizálás — szemben a merkantilistákkal, akik szerint az erőforrások szabad áramlását korlátozni kell. (02/5) | A merkantilizmus bírálata | Munkaérték-elmélet; laissez faire; Hume egyensúly-mechanizmusa és Ricardo komparatív előnyeiA dia szerint a termelés bővítését a munka hatékonysága, a termelékenység növelése és a munkamegosztás bővítése segíti; ez utóbbit pedig a laissez faire — önérdekkövetés mint természetes emberi tulajdonság + spontán piaci mechanizmusok + az állami beavatkozás felszámolása. Az eredmény a közjó gyarapodása. (02/5) | 02/5 |
| Neoklasszikus | 19. sz. vége° | Elmélet — a klasszikus korrekciója, nem ellenlábasaA dia első mondata: „Korrigálta a klasszikus egyensúly-elméletet.” Tehát ugyanabban a keretben pontosít, nem cáfol — ezért lett „további közgazdasági iskolák megalapozója”. (02/6) | A klasszikusbólA kiindulópont a klasszikus egyensúly-elmélet; amit hozzátesz: a kereslet-kínálat alaposabb megértése — preferenciák, termelési költségarányok. (02/6) | Alaposabb kereslet-kínálat, a komparatív költségek újragondolása, tényezőellátottság, K–L termelési függvény; „további iskolák megalapozója”A tényezőellátottság azt nézi, melyik országban miből van bőven (tőke vagy munka) — ezért lesz a kéttényezős termelési függvény: K = tőke (kapital), L = munka (labour). A pluszpontos teszten is ezt kérdezték: mivel egészítette ki a neoklasszikus a klasszikust. (02/6) | 02/6 |
| Keynesi | 1936 | Elmélet + gazdaságpolitikaElmélet: „A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete” (1936). Gyakorlat: a hanganyag szerint a New Deal nélkül nem jöttünk volna ki a nagy válságból — az állam megtörte a túltermelési válság negatív spirálját. (02/8) | Az 1929-es válság tapasztalatából, a klasszikus önszabályozás cáfolatakéntA dia három előzményt sorol: a két világháború közötti ciklikusság, a munkanélküliség és a kapacitás-kihasználatlanság, tetőpontján az 1929-es Nagy Világgazdasági Válsággal. (02/8) | A piac instabil; az aggregált kereslet a fejlődés meghatározója; vegyes gazdaságPontosan: „a piaci rendszer nem önszabályozó, egyensúlyi rendszer, hanem instabil”; az állam monetáris és fiskális politikával korrigálja a piac hibáit, és finomhangolással a társadalmi optimum közelében tartja az egyensúlyt. Az aggregált kereslet hosszú távon határozza meg a fejlődést, és erre makroszinten tud hatni az állam. (02/8) | 02/8 |
| Poszt-keynesiánus, reform | 1944–1971 | A keynesi vonal nemzetközi kiterjesztéseUgyanaz a kiindulás (a piac nem hoz automatikusan egyensúlyt), de már nem egy országon belül, hanem országok között. Ezért hívja a dia „reform irányzatnak”. (02/9) | A keynesi elméletből, a Bretton Woods-i korszakbanA háttér: Bretton Woods (1944–1971). Az USA a világ árutermelésének majdnem felét adta, és a Föld aranykészletének mintegy 80%-át tartotta kézben, így az arany értékén stabilizált dollár lett a rendszer „szívcsakrája”, szabad áramlás mellett. (02/9) | Az országok egyenlőtlenségéből indul: nincs automatikus egyensúly; dominancia és függő kapcsolatok; a tőke „perverz” áramlásaA dia szerint nem létezik automatikus egyensúly a nemzetközi gazdaságban: dominancia, alárendeltség és egyirányú függő kapcsolatok (Magyarország). A külkereskedelem egyes országoknak kedvezőtlen — egyoldalú specializáltság, prekapitalista intézményrendszer, és a technológiatranszfer a fejlett országok felé mutat. A tőke „perverz” áramlása: nem oda megy, ahol nagy szükség volna rá. (02/9) | 02/9 |
| Neoliberalizmus | 1971 után | Inkább gazdaságpolitikai gyakorlat, mint elméletA dia szó szerint így kezd: „Gazdaságpolitikai gyakorlat inkább – a klasszikus és neoklasszikus közgazdaságtan talaján az állam kivonulásának szükségét hirdeti… ?” — a kérdőjel is a dián van. (02/11) | A klasszikus-neoklasszikus talajon, Hayek nyománSzellemi előzmény a Keynes–Hayek vita (1931/32): Hayek szerint az állam mesterségesen, alul- vagy felülszabályozva avatkozott a piacokba. A szervezeti alapokat pedig az teremtette meg, hogy Nixon lebegő valutává tette a dollárt. (02/9–10) | Az állam kivonulása, liberalizáció, protekcionizmus-ellenesség, monetarizmus, a jóléti állam bírálataRészletesen: „laissez faire” — gazdasági liberalizáció, szabadpiaci spontaneitás; a protekcionizmus és az árszabályozó kartellek elleni fellépés (a dia zárójeles kérdése: „sikerült???”); monetarista felfogás — a pénzfolyamatok szabadon hagyása és a pénzmennyiség befolyásolása, aminek a deregulált bankrendszerekre vonatkozó következményeit 2008-ban ismertük meg; végül: a „jóléti állam” koncepciója súlyos károkat okoz a gazdaságnak. (02/11) | 02/11 |
| Szocializmus | 19–20. sz. | Doktrína — a kritikai ág kereteA dia definíciója: „a szocializmus társadalmi és gazdasági doktrína, amely a tulajdon és a természeti erőforrások állami, nem pedig magántulajdonát vagy ellenőrzését követeli meg”. Nem egyetlen szerző elmélete, hanem keret, amit a marxizmus, a leninizmus és a titoizmus tölt ki. (02/17) | A kapitalizmus bírálatábólA fő kritika: a kapitalizmus szükségszerűen a vagyon és a hatalom igazságtalan, kizsákmányoló koncentrációjához vezet azok kezében, akik győztesen kerülnek ki a szabadpiaci versenyből — ők pedig a vagyonukat a dominanciájuk megerősítésére használják. (02/17) | A tulajdon és a természeti erőforrások állami (közösségi) tulajdona; minden termék társadalmi termékA dia érvelése: az egyének nem elszigetelten élnek vagy dolgoznak, hanem együttműködve; ezért minden termék bizonyos értelemben társadalmi termék, és mindenki, aki hozzájárul az előállításához, jogosult részesedni belőle. (02/17) | 02/17 |
| Marxizmus | 1867 | Elmélet | Smith és Ricardo kategóriáiból, adaptálvaA Das Kapital a klasszikus angol közgazdászok kategóriáinak többségét kölcsönzi, de adaptálja azokat, és új fogalmakat vezet be, például az értéktöbbletet. Az osztály és az osztályharc eszméjét az utópisztikus szocializmustól örökölte. (02/18) | Értéktöbblet; a gazdaság egészének elemzése; burzsoázia és proletariátusA Das Kapital megkülönböztető jegye, hogy a gazdaság egészét vizsgálja, nem egy-egy aspektusát, és abból indul ki, hogy minden gazdasági érték az emberi munkából származik. A tőkés kezében a munkaerő többet termel, mint amennyiből a munkás és családja megél — a különbséget a kapitalista kisajátítja. Ez a munkásosztály kizsákmányolása. (02/18, 01/27) | 02/18 |
| Leninizmus | 1917 után° | Megvalósult rendszer + pártelméletA kiindulás a Kommunista Kiáltvány (1848) meghatározása: a kommunisták „minden ország munkáspártjainak legfejlettebb és legelszántabb része”. Lenin ezt szervezeti elvvé teszi: kis létszámú, mélyen elkötelezett csoport. (02/19) | A marxizmusbólA marxi elméletből a hatalom megszerzésének gyakorlati kérdésére ad választ; a dia szerint a hangsúly a mozgalom hatékonyságának és diszkréciójának igényéből, valamint Lenin tekintélyelvű beállítottságából fakad. (02/19) | A párt mint élcsapat; proletárdiktatúra, amit a pártvezetők gyakorolnak; központi tervezésA párt négy jellemzője a dián: tudományosan érti a történelmet marxista alapon; elkötelezte magát a kapitalizmus megszüntetése mellett; a hatalom megszerzése után végigviszi az átmenetet; és ezt minden lehetséges eszközzel — akár erőszakkal és forradalommal — eléri. A proletárdiktatúrát „a gyakorlatban nem a munkások, hanem a kommunista párt vezetői gyakorolták”. (02/19) | 02/19 |
| Titoizmus | 1948 után | Megvalósult rendszer — „külön út”„A kommunizmus egyik változata, amelyet Josip Broz Tito gyakorolt” — nem elmélet, hanem berendezkedés, a jugoszláv gyakorlatban. (02/21) | A szovjet modelltől elszakadvaTito nagyhatalmaktól független partizánhadsereget vezetett győzelemre, ami 1945 után olyan függetlenséget adott a pártjának, amilyet más kelet-európai kommunista pártok nem élveztek; a védjegyszerű titoizmus az 1948–49-es moszkvai szakítás után jött. (02/21) | Munkás-önigazgatás; a központi tervezés felszámolása; magánvállalkozás a mezőgazdaságbanA dia összehasonlításai zárójelben: felszámolta a központi tervezést (vö. proletárdiktatúra), piacgazdaság-formát hozott létre (vö. szovjet államgazdaság), a mezőgazdaságban magánvállalkozással (vö. magánvállalkozás tilalma). Emellett Jugoszláviát valódi szövetségi állammá alakította, a párt pedig feladta a „vezető szerepét”. (02/21) | 02/21 |
| Újbaloldal, neomarxizmus | 60-as évektől | Elmélet — a marxizmus megújítása világgazdasági szintenA 60-as évektől: a kérdés már nem egy országon belüli osztályviszony, hanem az Első és a Harmadik Világ közötti egyenlőtlenség. (02/22) | A marxizmusból, de már nem osztályokról, hanem országokról szólUgyanaz a logika — a tőkefelhalmozás és a kizsákmányolás — kerül át a nemzetközi munkamegosztás szintjére. (02/22) | Emmanuel: egyenlőtlen nemzetközi csere; Wallerstein: világrendszer, centrum – félperiféria – perifériaA világrendszer szerint a világ különböző részeinek gazdaságai a XVI. századtól kapcsolódnak egy nemzetközi munkamegosztásba (a tőkefelhalmozás logikája szerint), és a rendszer a XIX. századra alakult ki — heterogén módon. A gyarmatosítás nyertesei meg tudták újítani a politikai-gazdasági rendszereiket. A dia zárókérdése: „Magyarország vajh mi?” (02/22) | 02/22 |
| Tipikus csapda | Neoklasszikus ≠ neoliberalizmus: az egyik elmélet (tényezőellátottság, K–L függvény), a másik gazdaságpolitikai gyakorlat (dereguláció, monetarizmus). — Poszt-keynesiánus reform ≠ neomarxizmus: mindkettő az országok közti egyenlőtlenségről szól, de az egyik a keynesi, a másik a marxi hagyományból jön. — Szocializmus ≠ marxizmus ≠ leninizmus: a szocializmus a gyűjtőfogalom (doktrína), a marxizmus az elmélet, a leninizmus és a titoizmus a megvalósítás két változata. | ||||
Forrás: 02. előadás · 5–22. dia
Közös keret: a szocializmus doktrínája a tulajdon és a természeti erőforrások állami (közösségi) tulajdonát vagy ellenőrzését követeli meg; minden termék bizonyos értelemben társadalmi termék. A három irányzat ezt tölti ki eltérő tartalommal.
| Szempont | Marxizmus | Leninizmus | Titoizmus |
|---|---|---|---|
| Kulcsalak, forrás | Karl Marx — Das Kapital (A Tőke); Kommunista Kiáltvány (1848)A Das Kapitalban Marx a piacgazdasági rendszert elemzi: Smith és Ricardo kategóriáit kölcsönzi, de adaptálja, és új fogalmat vezet be — az értéktöbbletet. A Kiáltvány híres zárótétele: „A burzsoázia maga termeli meg a sírásóit.” (02/18) | Lenin; a Kiáltvány meghatározása: a munkáspártok „legfejlettebb és legelszántabb” részeA Kommunista Kiáltvány (1848) Marx és Engels meghatározása szerint a kommunisták „minden ország munkáspártjainak legfejlettebb és legelszántabb része, amely az összes többit előrenyomja”. Lenin ebből csinál szervezeti elvet. (02/19) | Josip Broz Tito (1892–1980); a munkás-önigazgatás kidolgozója Edvard KardeljTito „nagyhatalmaktól független partizán hadsereget vezetett a jugoszláviai német megszállók feletti katonai győzelemre” — ez adta a mozgásteret a külön úthoz. A munkás önrendelkezés kidolgozója Edvard Kardelj. (02/21) |
| Mit vizsgál, mit akar | A kapitalista termelési mód törvényeit: hogyan következnek az osztályellentétek a termelési módokbólA 01. előadás ugyanezt bontja ki: áru, érték, csereérték és pénz (önkényes) → a pénz tőkévé alakulásának folyamata → kapitalista és munkás közötti ellentét. A cél a többletérték (profit) létrehozása, ami a munkásnak köszönhető. (01/27) | A hatalom megszerzését és a szocializmus beiktatását — akár erőszakkal, forradalommalA dia négy pontja: a párt tudományosan érti a történelmet; elkötelezte magát a kapitalizmus megszüntetése mellett; a hatalom megszerzése után végigviszi az átmenetet; és ezt minden lehetséges eszközzel eléri, beleértve az erőszakot és a forradalmat. (02/19) | Moszkvától független, „külön utas” szocializmust az 1948–49-es szakítás utánA győzelem „más kelet-európai kormányzó kommunista pártoktól eltérően” olyan függetlenséget adott a pártjának 1945 után, amely lehetővé tette, hogy a Moszkvával való 1948–1949-es szakítás után bevezesse a szocializmus jellegzetes védjegyét, a titoizmust. (02/21) |
| A párt szerepe | Nem pártelmélet: a burzsoázia bukása és a proletariátus győzelme egyformán elkerülhetetlenMarxnál a hangsúly az elemzésen van, nem a szervezeten: „A burzsoázia bukása és a proletariátus győzelme egyformán elkerülhetetlen.” A pártszervezet kérdése Leninnél lesz központi. (02/18) | A párt kis létszámú, mélyen elkötelezett szellemi elit, tekintélyelvű beállítottsággalA dia indoklása: a hangsúly „egy kis, mélyen elkötelezett csoport fellépésére” mind a forradalmi mozgalom hatékonyságának és diszkréciójának igényéből, mind Lenin egész politikai gondolkodásában jelen lévő tekintélyelvű beállítottságból fakadt. (02/19) | A Kommunista Párt (Kommunisták Ligája) feladta a „vezető szerepét”A pártot átkeresztelték Kommunisták Ligájára, és a dia szerint feladta a „vezető szerepét” — ez az egyik legélesebb eltérés a szovjet modelltől. (02/21) |
| Gazdaságirányítás | A tőkés termelés elemzése; a cél a többletérték (profit) létrehozásaMarx nem gazdaságirányítási programot ad: a törvényszerűségeket tárja fel. Abszolút többletérték = a munkanap meghosszabbítása; relatív = a munkások termelékenységének növekedése; a profitráta csökkenése pedig a válságok fő oka. (01/27) | Központi irányítás, proletárdiktatúra: az állam átveszi a termelőeszközöketA hanganyag-jegyzet megfogalmazása: „a proletárdiktatúra egy gazdasági rendszer, olyan folyamat, amikor az állam átveszi a termelőeszközöket”. A dia ehhez a szovjet államgazdaságot társítja. (02/19, 02/21) | Felszámolta a központi tervezést, és piacgazdaság egy formáját hozta létreA dia zárójeles összevetései: felszámolta a központi tervezést (vö. proletárdiktatúra), és piacgazdaság egy formáját hozta létre (vö. szovjet államgazdaság), amely a munkások önigazgatásán alapult az iparban. (02/21) |
| Tulajdon | A termelőeszközök magántulajdona a kizsákmányolás alapja„A tőkés kezében az egy nap alatt alkalmazott munkaerő többet termel, mint amennyit a munkás és családja megélhet. A két érték közötti különbséget a kapitalista kisajátítja” — ez felel meg a piacon realizált értéktöbbletnek. (02/18) | Állami tulajdon; a magánvállalkozás tiltásaA szocializmus doktrínája szerint a tulajdon és a természeti erőforrások állami, nem magántulajdonban vannak; a szovjet modellben ehhez a magánvállalkozás tilalma társul (a titoizmus diája épp ezzel veti össze magát). (02/17, 02/21) | Közösségi tulajdon az iparban, magánvállalkozás a mezőgazdaságban — a magántulajdont sosem szüntették megA munkások a gyárban „saját maguk rendelkeznek a termelő eszközök felett”, ez a közösségi tulajdon rendszere; a mezőgazdaságban viszont magánvállalkozás működött. A hanganyag-jegyzet szerint Jugoszláviában sosem szüntették meg a magántulajdont. (02/21) |
| Ki gyakorolja a hatalmat | Két alaposztály áll szemben: burzsoázia és proletariátusA kapitalista rendszerben „két alaposztály áll szemben egymással, amelyek köré más, kevésbé fontos osztályok csoportosulnak”: a termelési eszközök birtokosai (burzsoázia) és a munkások (proletariátus). A proletariátus a társadalom egyik legalacsonyabb gazdasági és társadalmi osztálya. (02/18) | A proletárdiktatúrát a gyakorlatban a párt vezetői gyakorolták, nem a munkásokA dia így fogalmaz: a leninizmus tekintélyelvű aspektusa abban is megmutatkozott, hogy a hatalomátvételt követően szükség van a „proletárdiktatúrára” — „egy olyan diktatúrára, amelyet a gyakorlatban nem a munkások, hanem a kommunista párt vezetői gyakoroltak”. Ez visszatérő vizsgakérdés. (02/19) | A gyár munkásai maguk rendelkeznek a termelőeszközök felett és választják a vezetőketEz a munkás önrendelkezés (önigazgatás): a dolgozók nemcsak rendelkeznek a termelőeszközök felett, hanem „saját maguk választják meg a vezetőket”. (02/21) |
| Kulcsfogalmak | Értéktöbblet; abszolút és relatív többletérték; a profitráta csökkenése; munkaérték-elméletCsapdapár: abszolút többletérték = a munkanap meghosszabbítása, relatív = a termelékenység növekedése. Emellett: a bérek önkényesen megállapítottak, a munkát nem a termelési értékén fizetik, így a többletérték a kapitalistánál marad és felhalmozódik. (01/27) | Élcsapat; proletárdiktatúra; forradalom; tekintélyelvűségAz „élcsapat” a Kiáltvány „legfejlettebb és legelszántabb rész” fordulatából ered; a proletárdiktatúra a hatalomátvétel utáni átmenet eszköze; a tekintélyelvűség pedig a dia szerint Lenin egész politikai gondolkodását átjárja. (02/19) | Munkás önrendelkezés; közösségi tulajdon; valódi szövetségi államA titoizmus a felsoroltakon túl Jugoszláviát valódi szövetségi állammá alakította, a pártot pedig Kommunisták Ligájává keresztelte át, feladva annak vezető szerepét. (02/21) |
| Tipikus csapda | Abszolút többletérték = a munkanap meghosszabbítása; relatív = a termelékenység növekedése. A kettő felcserélése a leggyakoribb hiba. | Nem a munkások, hanem a pártvezetők gyakorolták a proletárdiktatúrát. | NEM tartotta fenn a központi tervezést, és NEM tiltotta a magánvállalkozást. |
Forrás: 01. előadás · 27. dia · 02. előadás · 17–21. dia
Mind a négy irányzat etikai alapra helyezi a gazdasági döntést, de máshol húzza meg a határt: a kamat, az adakozás, a tulajdon és a munka kérdésében térnek el leginkább.
| Szempont | Keresztény | Zsidó | Iszlám | Buddhista |
|---|---|---|---|---|
| Forrás, alap | Keresztény etika és teológia; pápai enciklikákA dia szerint a keresztény közgazdaságtan nem egységes iskola, hanem irányzat, amely a gazdasági folyamatokat keresztény etikai és teológiai szempontból vizsgálja, és a közgazdasági elemzést keresztény értékekkel egészíti ki. (03/8) | Tóra, Talmud, rabbinikus irodalom„A zsidó vallási és kulturális hagyományból kiinduló gazdasági gondolkodás, amely a Tóra, a Talmud, valamint a rabbinikus irodalom tanításait alkalmazza a gazdasági életben.” (03/13) | Iszlám alapelvek és a saría jogAz iszlám közgazdaságtan „gazdasági rendszer és tudásrendszer”, amely az etikát és az erkölcsöt minden gazdasági tevékenységbe integrálja, és a hagyományos rendszerektől az együttműködés és a közösségvezérelt fejlődés hangsúlyában tér el. (03/17) | Buddhista etika és filozófia„A buddhista gazdaságtan egy olyan megközelítés, amely a gazdasági életet a buddhista etika és filozófia alapján értelmezi.” A gazdasági tevékenységnek spirituális és etikai dimenziója is van. (03/21) |
| Fő cél | Közjó, emberi méltóság, szolidaritás; haszonmaximalizálás helyett értékalapú döntésA dia négy fő témája: etikai alapú gazdaság (haszonmaximalizálás helyett közjó és emberi méltóság), társadalmi igazságosság, teremtésvédelem és munka mint hivatás. Az értékek: igazságosság, méltányosság, közjó, szolidaritás. (03/8) | Erkölcs, közösségi felelősség és igazságosság a gazdasági életbenA dia kérdésfeltevése: „hogyan lehet a gazdasági életet a zsidó etika szerint szervezni” — a középpontban az erkölcs, a közösségi felelősség és az igazságosság áll. (03/13) | Társadalmi igazságosság és emberi jólét, az etika beépítésévelA cél „a társadalmi igazságosság és az emberi jólét elérése”, kiegyensúlyozott megközelítést keresve az egyéni és a kollektív jólét között. (03/17) | A szenvedés csökkentése, a boldogság és a belső harmónia növeléseA dia kiemeli: „a célja nem a haszon maximalizálása”. Fő szempontjai: mértékletes szükségletkielégítés, erőszakmentesség és környezeti felelősség, a munka mint önmegvalósítás és közösségi szolgálat. (03/21) |
| Kamat, pénz | Nem központi kérdés; a Rerum Novarum a tisztességes bért és a munkakörülményeket állítja előtérbeA Rerum Novarum (1891) a kapitalizmus kérdésében elutasítja a szélsőséges szocializmust és a szabályozatlan laissez-faire-t is, megerősíti a magántulajdonhoz való jogot, és a munkavállalói jogokat szorgalmazza: tisztességes bér, biztonságos munkakörülmények, szakszervezet-alapítás. (03/9) | Ribbit: a zsidók közötti kölcsön kamatának tilalma — még ajándék formájú kompenzáció sem adhatóA ribbit „bibliai törvényeken alapuló tilalom”; a szó „növekedést” vagy „uzsorát” jelent. A rabbinikus kiterjesztések tiltják a pénz „várakozásáért” adott bármilyen kompenzációt, például ajándékot, és a tilalom a hitelezőre és a hitelfelvevőre egyaránt vonatkozik. (03/13) | Riba (kamat) tilos; a pénz nem árucikk, hanem közvetítő eszköz; hitel csak valós ügylethezA kamatszedés azért tilos, mert igazságtalan haszonhoz vezet. A nyugati bankokban a pénz önálló áruként is forgalmazható (kamat, kötvény, derivatívák); az iszlám bankban viszont csak közvetítő eszköz, és a hitel valós gazdasági ügylethez kapcsolódik (áruvásárlás, ingatlan). (03/17, 03/19) | Nem szabályoz pénzügyi technikát; a mértéktelenséget utasítja elA buddhista megközelítés nem a pénzügyi konstrukciókat szabályozza, hanem a szükségletek mértékletes kielégítését állítja szembe a fogyasztás végtelen növelésével. (03/21) |
| Adakozás, újraelosztás | Társadalmi igazságosság: a szegénység, egyenlőtlenség és kizsákmányolás kérdéseiA keresztény irányzat a szegénység, az egyenlőtlenség és a kizsákmányolás kérdéseit a társadalmi igazságosság fejezetében tárgyalja — nem egyetlen kötelező adakozási formában gondolkodik. (03/8) | Cedaka — igazságosságból fakadó kötelezettség, nem spontán nagylelkűség; tikkun olam: a világ javításaA cedaka jelentése „törvényszerűség” vagy „igazságosság”; a társadalmi igazságosság rendszerét képviseli, és magában foglalja a pénz, az idő, az erőfeszítés és más erőforrások felajánlását, hogy az emberek el tudják tartani magukat és fejleszthessék tehetségüket. A tikkun olam ma a társadalmi igazságosságért való cselekvést jelenti. (03/14) | Zakát — kötelező adakozás, a vagyon egy részének átadása a szegényeknekA zakát „szociális újraelosztás”, és a dia szerint intézményes formában a banki működéssel is összekapcsolódhat. Vizsgacsapda: nem önkéntes adomány. (03/18–19) | Nincs kötelező forma; a mértékletesség és a közösségi szolgálat a hangsúlyA buddhista gazdaságtan az újraelosztás helyett a fogyasztás mérséklésére és a közösségi szolgálatra helyezi a hangsúlyt; Schumachernél ez az „elégség” filozófiája. (03/21, 03/25) |
| Munka | Nem csupán árutermelés, hanem hivatás és szolgálat; a munka méltósága (Laborem Exercens)A Laborem Exercens (1981) szerint egy munkaügyi politika akkor helyes, ha a munkavállaló objektív jogait teljes mértékben tiszteletben tartják; kulcsszavai a munka méltósága, a közjó és az emberközpontú gazdaság. (03/8, 03/11) | A sabbat heti pihenő- és istentiszteleti nap péntek estétől szombat estéigA dia szerint ilyenkor időt tölteni a családdal, pihentető tevékenységekben részt venni és a lelki dolgokra összpontosítani — a dia ezt a lelkigyakorlattal veti össze. (03/15) | Csak halal tevékenységből származó jövedelem legitim (alkohol, szerencsejáték, fegyver nem)A halal/haram gazdaság elve szerint csak megengedett tevékenységből származó jövedelem lehet legitim; az iszlám bank csak halal tevékenységet finanszírozhat, és tiltja a tisztán spekulatív ügyletet (gharar). (03/18–19) | Értelmes munka: önmegvalósítás és közösségi szolgálat, nem lélekölő folyamatSchumachernél a munkának „kiteljesítőnek kell lennie, és lehetővé kell tennie az emberek számára, hogy használják és fejlesszék képességeiket, egy közös cél érdekében egyesítve őket”. (03/21, 03/24) |
| Tulajdon | A magántulajdonhoz való jog megerősítve (Rerum Novarum), de felelősséggelXIII. Leó pápa elutasítja a szélsőséges szocializmust és a szabályozatlan kapitalizmust is — vagyis a magántulajdon joga nem korlátlan szabadságot, hanem kiegyensúlyozott, a munkavállalók jogait védő rendet jelent. (03/9) | A smita évében: földpihentetés, adósság-elengedés, lemondás a termés tulajdonjogárólA smita (sabbatév) minden hetedik évben esedékes: a gazdáknak tilos a föld művelése; a tulajdonosoknak el kell engedniük mások adósságait; a földeken természetesen termő terményt pedig gazdátlannak tekintik. (03/15) | A tulajdonjog elismert, de a vagyon „Istentől kapott letét”, felelősség a társadalom előttEbből fakad a közösségi igazságosság elve: a vagyon igazságos elosztására és a szegények, rászorulók védelmére törekszik. (03/18) | A birtoklás nem cél; a mértékletes szükségletkielégítés az irányadóA dia a fogyasztás végtelen növelését utasítja el; Schumacher ehhez teszi hozzá a megfelelő léptéket: a decentralizáció és a kisméretű szervezetek jobbak a nagy, központosított rendszereknél. (03/21, 03/24) |
| Környezet | Teremtésvédelem; Laudato Si (2015): integrált ökológiaA Laudato Si sürgős cselekvésre szólít fel, és az integrált ökológia fogalmát hangsúlyozza: a környezeti, társadalmi és gazdasági kérdések összekapcsolódását. Bírálja a fogyasztást és a felelőtlen fejlődést, a környezetkárosodást a társadalmi igazságtalansághoz köti, és globális kulturális-spirituális „megtérésre” szólít fel. (03/11) | A smita célja az egyensúly helyreállítása Isten, az emberiség és a föld közöttA dia így fogalmaz: a cél „Isten, az emberiség és a föld közötti egyensúly helyreállítása, a föld termékenységének növelése és Isten tisztelete”. (03/15) | A közösségi igazságosság része a felelős gazdálkodásMivel a vagyon „Istentől kapott letét”, a vele való gazdálkodás felelősség a társadalom előtt — ebbe illeszkedik a szegények és rászorulók védelme. (03/18) | Erőszakmentesség és környezeti felelősségA buddhista gazdaságtan fő szempontjai között a dia külön kiemeli az erőszakmentességet és a környezeti felelősséget; Schumacher ezt fejti ki a megújuló erőforrásokról szóló kritikájában. (03/21, 03/23) |
| Kulcsnevek, művek | Rerum Novarum (1891, XIII. Leó); Weber: protestáns etika (1904); Laborem Exercens (1981); Laudato Si (2015)Weber tétele: a kálvinista hiedelmek — az eleve elrendelés és a világi siker mint a „kiválasztás” jele — pszichológiai kényszert táplálnak a szorgalmas munkára, a takarékos életre és a vagyon felhalmozására, nem személyes élvezet céljából, hanem Isten dicsőítésére. (03/9) | Ribbit, cedaka, tikkun olam, kóserság, sabbat, smitaA dia a kósersági rendszert az együttműködés és a bizalom intézményeként említi a közösség és a gazdasági szereplők között — nem csupán étkezési előírásként. (03/14) | Riba, zakát, gharar, halal/haram; mudaraba, musharaka, sukuk, murabaha, ijaraMudaraba, musharaka: hitelezés kamat helyett nyereség- és veszteségmegosztással. Sukuk: kamatmentes, eszközhöz kötött kötvény — a befektető részben tulajdonos, a hozam az eszköz teljesítményétől függ. Murabaha, ijara: eszközalapú finanszírozás, tényleges áruk és szolgáltatások cseréje. (03/19) | E. F. Schumacher: A kicsi szép (1973); köztes technológia; „elégség”A köztes (intermediate) technológia egyszerű, helyben javítható és speciális készségek nélkül is hozzáférhető — híd a primitív és az összetett technológiák között. Az „elégség” az emberi szükségletek és korlátok elismerésének, valamint az erőforrások bölcs, takarékos felhasználásának filozófiája. (03/22, 03/24–25) |
| Tipikus csapda | Weber szerint a vagyon célja nem a személyes élvezet, hanem Isten dicsőítése. | A cedaka és a tikkun olam nem az egyéni vagyongyarapodásról szól, hanem közösségi felelősség. | A kockázatmegosztás eszköze nem a kamatozó hitel, hanem a nyereség-veszteség megosztás. A zakát kötelező, nem önkéntes. | Nem a haszon maximalizálása a cél; a „kicsi a szép” a decentralizációról szól, nem a szegénységről. |
Forrás: 03. előadás · 8–25. dia
Az előadásokon előkerülő szerzők és szereplők abban a sorrendben, ahogy a gondolkodástörténetben következnek. A ° jel azt jelöli, hogy az évszám nem szerepel a diákon, csak a tájékozódást segíti.
| Név | Mikor | Mi fűződik a nevéhez | Hol keresd |
|---|---|---|---|
| Merkantilizmus és fiziokraták | Az állam felügyeli a külkereskedelmet; majd az első „közgazdász-iskola” Franciaországban | ||
| François Quesnay | 1694–1774° | A fiziokraták vezéralakja: „a természet uralma”, a termelés természetes folyamatai, a gazdaság belső egyensúlya, laissez faireA fiziokraták szerint a merkantilista gazdaságpolitika tönkreteszi a gazdaságot: recesszió a mezőgazdaság magas adóterhei, az infláció és az államadósság miatt. A rendszer állami beavatkozás nélkül is fenntartja magát → laissez faire. De: a láthatatlan kéz csak rendezett társadalomban működik; rosszul szervezettben „jogi zsarnokságra” (erős államra) van szükség. (01/25) | 01/25 |
| David Hume | 1711–1776° | A nemzetközi gazdasági egyensúly-mechanizmus felfogása; a klasszikus előfutárok egyikeA klasszikus nemzetközi gazdasági koncepciónak a dia szerint két pillére van: Hume egyensúly-mechanizmusa és Ricardo komparatív előny-tana. (02/5) | 02/5 |
| Klasszikusok | Munkaérték-elmélet, laissez faire, szabad külkereskedelem | ||
| Adam Smith | 1723–1790 | A nemzetek gazdagsága; láthatatlan kéz; az önérdek gyakran hatékonyabban szolgálja a közjót; az értékparadoxon: az „érték” szó két jelentése (hasznosság vs. csereérték)Az idézet a dián: „Minden egyén arra törekszik, hogy tőkéjét úgy használja fel, hogy annak terméke a lehető legnagyobb értéket képviselje. Általában nem szándékozik a közérdeket előmozdítani… Saját érdekének követésével gyakran hatékonyabban előmozdítja a társadalom érdekeit, mint amikor valójában szándékában áll.” Az értékparadoxonnál pedig ő különbözteti meg a hasznosságot és a csereértéket. (01/16, 01/22) | 01/16, 01/20, 01/22 |
| David Ricardo | 1772–1823° | A komparatív előnyök és költségek tana — a nemzetközi munkamegosztás szabályozásaA dia szerint ez „a nemzetközi munkamegosztás szabályozása”: nem a rivalizálás, hanem a szakosodás logikája. A neoklasszikusok később ezt gondolják újra a tényezőellátottsággal. (02/5, 02/6) | 02/5 |
| John Stuart Mill | 1836 | A racionálisan, önérdekkövetően döntő „gazdasági ember” képe — a dián Kahneman és Tversky ellenpontjakéntA dia mindössze két nevet és két évszámot állít szembe: John Stuart Mill 1836 és Kahneman and Tversky 1974 — a racionális döntéshozó képe a heurisztikák és torzítások felismerésével szemben. (01/23) | 01/23 |
| H. H. Gossen | 1854° | Gossen II. törvénye — hasznosság-kiegyenlítődés: egy idő után új szükséglet lép a régi helyére (a csökkenő határhaszon folytatása)A hanganyag-jegyzetből: a csökkenő határhaszon után egy idő után más szükséglet lép a régi helyére, a további fogyasztás pedig akár negatív hasznosságba is fordulhat. A diákon a határhaszon és a csökkenő hozadék szerepel. (01/16 + hanganyag) | hanganyag |
| Marxizmus és folytatásai | Osztályelmélet, értéktöbblet, majd a megvalósított rendszerek | ||
| Karl Marx | 1818–1883 | A Tőke (Das Kapital); értéktöbblet; abszolút (hosszabb munkanap) és relatív (termelékenység) többletérték; a profitráta csökkenése; burzsoázia és proletariátusA dia szerint Marx feltárta a kapitalista termelési mód törvényeit: áru, érték, csereérték és pénz → a pénz tőkévé alakulása → kapitalista és munkás ellentéte. A bérek önkényesen megállapítottak, a munkát nem a termelési értékén fizetik, így a többletérték a kapitalistánál marad és felhalmozódik. (01/27, 02/18) | 01/27, 02/18 |
| Friedrich Engels | 1848 | Marxszal közösen a Kommunista Kiáltvány: a kommunisták a munkáspártok „legfejlettebb és legelszántabb” részeA Kiáltvány (1848) definíciója a kommunistákról lesz a leninizmus kiindulópontja: „minden ország munkáspártjainak legfejlettebb és legelszántabb része, amely az összes többit előrenyomja”. (02/19) | 02/19 |
| Lenin | 1917° | Leninizmus: a párt mint elkötelezett szellemi elit; hatalomátvétel akár erőszakkal; proletárdiktatúra, amit a gyakorlatban a pártvezetők gyakoroltakA tekintélyelvű vonás abban is megmutatkozik, hogy a hatalomátvétel után szükség van a proletárdiktatúrára — amelyet a gyakorlatban a pártvezetők, nem a munkások gyakoroltak. A hanganyag hozzáteszi: a proletárdiktatúrában az állam átveszi a termelőeszközöket. (02/19) | 02/19 |
| Josip Broz Tito | 1892–1980 | Titoizmus: független partizángyőzelem, az 1948–49-es moszkvai szakítás, a központi tervezés felszámolása, valódi szövetségi államA rendszer elemei: munkás önrendelkezés (Kardelj), a központi tervezés felszámolása, piacgazdaság-forma, magánvállalkozás a mezőgazdaságban, valódi szövetségi állam, és a párt „vezető szerepének” feladása. (02/21) | 02/21 |
| Edvard Kardelj | 1950-es évek° | A munkás önrendelkezés (önigazgatás) kidolgozója: a gyár dolgozói rendelkeznek a termelőeszközök felett„A munkások egy gyárban saját maguk rendelkeznek a termelő eszközök felett, saját maguk választják meg a vezetőket” — ez a közösségi tulajdon rendszere. (02/21) | 02/21 |
| A 20. századi nagy vita | Állami beavatkozás vagy szabadpiac? | ||
| J. M. Keynes | 1883–1946 | A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete (1936): a piac instabil, az aggregált kereslet a fejlődés meghatározója, vegyes gazdaság; a hanganyag szerint a New Deal nélkül nem jöttünk volna ki a válságbólA keynesi forradalom előzménye a két világháború közötti ciklikusság: munkanélküliség, kapacitás-kihasználatlanság, 1929. A megoldás: az állam monetáris és fiskális politikával korrigálja a piac hibáit, és finomhangolással a társadalmi optimum közelében tartja az egyensúlyt (vegyes gazdaság). (02/8) | 02/8, 02/10 |
| Friedrich Hayek | 1899–1992 | A Keynes–Hayek vita (1931/32) másik oldala: az állam mesterségesen szabályozta a piacokat; innen nőnek ki a neoliberális gazdaságpolitika alapjaiA dia szerint a vita formailag „alig több néhány homályos és személyeskedő hangvételű könyvrecenziónál” az Economica és az Economic Journal hasábjain. Négy tárgya: az állam szerepe, a gazdasági ciklusok, a monetáris politika hatásai és az egyén szerepe. (02/10) | 02/10, 02/11 |
| Piero Sraffa | 1931/32 | A Keynes–Hayek vita harmadik szereplője az Economica és az Economic Journal hasábjainA dia név szerint említi Sraffát a vita résztvevői között (1931/32, Hayek, Keynes és Piero Sraffa). (02/10) | 02/10 |
| Paul Samuelson | 20. század° | Tőle származik az előadás közgazdaságtan-definíciója: a szűkös erőforrások felhasználása és elosztása„A közgazdaságtan azt vizsgálja, hogy a társadalmak hogyan használják fel a szűkös erőforrásokat értékes áruk előállítására és azok különböző emberek közötti elosztására.” (01/13) | 01/13 |
| Richard Nixon | 1971 | Lebegő valutává tette a dollárt — ezzel ért véget a Bretton Woods-i rendszer, és nyílt meg az út a neoliberális fordulat előttEzzel ért véget a Bretton Woods-i rendszer (1944–1971), amelyben az arany értékén stabilizált dollár volt a központ — és ez „megteremtette a modern neoliberális gazdaságpolitika szellemi és szervezeti alapjait”. (02/9) | 02/9 |
| Újbaloldal, világrendszer | A 60-as évektől: Első vs. Harmadik Világ | ||
| Arghiri Emmanuel | 1960-as évek° | Egyenlőtlen nemzetközi csereAz újbaloldal és a neomarxizmus diáján Emmanuel az egyenlőtlen csere, Wallerstein pedig a világrendszer-elmélet szerzőjeként szerepel — a kiindulás az Első és a Harmadik Világ egyenlőtlensége. (02/22) | 02/22 |
| Immanuel Wallerstein | 1974° | Világrendszer-elmélet: a XVI. századtól épülő nemzetközi munkamegosztás, amely a XIX. századra áll össze; centrum – félperiféria – perifériaA világrendszer heterogén, és a tőkefelhalmozás logikája szervezi. A gyarmatosítás nyertesei meg tudták újítani a politikai-gazdasági rendszereiket; a pozíciók: periféria, félperiféria, centrum. A dia kérdése: „Magyarország vajh mi?” (02/22) | 02/22 |
| Kahneman és Tversky | 1974 | A racionális döntéshozó képének cáfolata: heurisztikák és torzítások — a dián Mill ellenpontjaA dián csak az évszám és a szembeállítás szerepel (1974, Mill 1836 ellenében) — a lényeg, hogy a valós döntés hiányos információval, heurisztikák mentén születik, ahogy a „praktikus kérdések” diája is írja. (01/19, 01/23) | 01/23 |
| Alternatív és intézményi irányzatok | Etika, ökológia és intézmények a gazdaságban | ||
| E. F. Schumacher | 1973 | A kicsi szép: buddhista közgazdaságtan, köztes (intermediate) technológia, „elégség”, a megújuló erőforrások nem elkölthető jövedelmekA könyv bírálja az iparosodás erőforrás-kimerítő logikáját: a modern rendszer a megújuló erőforrásokat elkölthető jövedelemként, nem tőkeként kezeli; a „haladás illúziója” pedig a bölcsesség tagadása is lehet. (03/22–23) | 03/22–25 |
| Mark Granovetter | 1985° | Beágyazottság (embeddedness): a gazdasági cselekvés társadalmi hálózatokba ágyazott; a tisztán racionális szereplő képének cáfolataGranovetter szerint a szereplők viselkedését, bizalmát és eredményeit a piacokon a tágabb társadalmi kontextus — normák, intézmények, személyes kapcsolatok — alakítja, és a társadalmi kötelékek segítik elő az együttműködést és a visszaélések megelőzését. (03/4) | 03/4 |
| Douglass North | 1990-es évek° | Az új intézményi közgazdaságtan alakja: az intézmények = formális szabályok + informális normák; tulajdonjogok és jogrendszer → beruházási ösztönzők; a társadalmak leragadhatnak rossz intézményekbenNorth hangsúlyozta, hogy a tulajdonjogok és a hatékony jogrendszerek ösztönzik a beruházást és a növekedést; azt is vizsgálta, hogyan ragadhatnak le a társadalmak diszfunkcionális intézményekben — ehhez a komplexitáselmélet és a kognitív tudomány ötleteit is felhasználta. (03/6) | 03/6 |
| Acemoglu és Robinson | 2012° | Miért buknak el nemzetek? — az előadás hivatkozása az intézmények szerepéreA dia az intézményi közgazdaságtan bevezetésénél hivatkozik rá: az intézmények alakítják a gazdasági szereplők képességeit és viselkedését, befolyásolva a termelékenységet és az innovációt. (03/5) | 03/5 |
| Vallási gazdasági gondolkodás | Egyházi dokumentumok és szerzők | ||
| XIII. Leó pápa | 1891 | Rerum Novarum: elutasítja a szélsőséges szocializmust és a szabályozatlan laissez-faire-t is; megerősíti a magántulajdont; tisztességes bér, biztonságos munkakörülmények, szakszervezetAz enciklika kiegyensúlyozott megközelítést szorgalmaz: előmozdítja a munkavállalók jogait, beleértve a tisztességes béreket, a biztonságos munkakörülményeket és a szakszervezetek alapításának lehetőségét. (03/9) | 03/9 |
| Max Weber | 1904 | A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme: kálvinista eleve elrendelés, világi aszkézis, a profit újrabefektetése — nem a személyes élvezetért, hanem Isten dicsőítéséreWeber szerint a kálvinista hiedelmek — különösen az eleve elrendelés és a világi siker mint a „kiválasztás” jele — pszichológiai kényszert táplálnak a szorgalmas munkára, a takarékos életre és a vagyon felhalmozására: nem személyes élvezetért, hanem Isten dicsőítésére és a spirituális státusz bizonyítékaként. (03/9) | 03/9 |
| II. János Pál pápa | 1920–2005 | Laborem Exercens (1981): az ember és a munka kapcsolata; a munka méltósága, közjó, emberközpontú gazdaságA dokumentum kiemeli az emberi személy és a munka közötti szükségszerű kapcsolatot: egy munkaügyi politika akkor helyes, ha a munkavállaló objektív jogait teljes mértékben tiszteletben tartják. (03/11) | 03/10–11 |
| Ferenc pápa | 1936–2025 | Laudato Si (2015): integrált ökológia; a fogyasztás és a felelőtlen fejlődés bírálata, környezetkárosodás és társadalmi igazságtalanság összekötéseSürgős cselekvésre szólít fel a környezeti és társadalmi válságok kezelésére; bírálja a fogyasztást és a felelőtlen gazdasági fejlődést, a környezetkárosodást a társadalmi igazságtalansághoz köti, és globális kulturális-spirituális „megtérésre” hív. (03/11) | 03/10–11 |
Szembeállítások, ahogy a diák hozzák:
Vigyázz, ezek nem személynevek: Bretton Woods (1944–1971) egy New Hampshire-i üdülőhely, ahol a konferenciát tartották — a rendszer a helyszínről kapta a nevét; a New Deal Roosevelt gazdaságpolitikai programja; a Gossen II. törvénye pedig törvény, nem mű.
Forrás: 01–03. előadás diasorai és a hanganyaghoz készült jegyzet.
Főleg Európában: olcsó energiát és erőforrást kapunk, ebből nagy hozzáadott értéket és szolgáltatást állítunk elő, amit Európán belül, kívül és a világpiacon tudunk értékesíteni.
Exportfejlesztési támogatások is vannak. A nemzeti banknak, az országnak az a feladata, hogy gyengén tartsa az árfolyamot. Magas az infláció, mert drágábbak az import típusú termékek. Ha drágulnak a dolgok, az ingatlanok, akkor növekednek a fizetések, az életszínvonal.
Objektív érték: az egyik termék/szolgáltatás rosszabb vagy jobb (pl. nagyobb akkumulátor, cserébe tovább tudok vele menni).
Szubjektív érték: nagyon cuki piros színe van, nekem ez jobban tetszik — ez alapján hozzuk meg a döntést, mert ez tetszik, ezt szeretnénk.
Az érték nem egyenlő az árral.
Ha az érték valamilyen szükséglet, akkor van egy alapvető szükségletem. Csökkenő határhaszon elve: mivel az eredeti szükségletemet kielégítettem, minden további fogyasztás kevésbé járul hozzá az elégedettségemhez. Gossen II. törvénye – hasznosság kiegyenlítődés: egy idő után jön más szükséglet. Negatív hasznosság.
Fizetési hajlandóság: mennyibe kerül egy termék? Attól függ. Különböző vásárlási helyzetekben az emberek ugyanazt a típusú terméket különböző áron hajlandóak megvenni.
Példa: gazdag embernek minősül, akinek van egy 70 négyzetméteres lakása és 2 éves Mercedes autója? Albertirsán nagyon gazdag ember vagyok; Budán, az V. kerületben, ahol 2 millió Ft a négyzetméter, ott már nem biztos. Minden viszonyítás kérdése — mindenki a saját környezetéhez viszonyít.
Határhaszon, csökkenő hozadék: minél több van valamiből, annál kevésbé értékelem. A gyémántnak mindig magasabb a csereértéke, de van olyan helyzet, amikor az összes gyémántját odaadja valaki a vízért. Ha a hasznosságot nézzük, mindig a víznek lesz magasabb a határhaszna.
Tervezett elavulás: 5-10 évente autót kell vennem, de cserébe annyival több alapanyag, beszállító, alkalmazott és nyersanyag kell hozzá, mintha csak 20 évente vennék — mert nem olyan a minősége.
Társadalmi homogenizáció: pszichológiailag a cégek trükkökkel megmondják, mire van szükségünk. Minél homogénebb a társadalom, annál inkább ugyanazt a terméket szeretné megvenni, így a cég többet tud gyártani: mennyiségi hatékonyság, magasabb profit, kevesebb fejlesztési és változási költség.
Profitmaximalizáló magatartás: a szűkös erőforrásokat úgy akarom felhasználni, hogy abból maximális fogyasztás legyen — pl. a gyerek 1000 Ft-ból inkább több csokoládét vesz, mint egy drágábbat.
Kockázati prémium: magasabb kockázat, cserébe haszon, magasabb jutalom (pl. valaki nem hajlandó új dolgokat kipróbálni, mert fél, hogy nem fog neki tetszeni).
A mikroökonómia állandóságot feltételez. A makroökonómia már nem feltételezi a racionalitást: van társadalmi nyomás, fogyasztási mintázat.
Keynes szerint soha nem jöttünk volna ki a nagy világválságból, ha nincs a New Deal gazdaságpolitika. Az alapja, hogy van egy túltermelési típusú válság: a túltermelés miatt egy idő után bezuhan a fogyasztás, és dominóként kezdenek bedőlni a cégek — kevesebb gyártás, kevesebb műszak, kevesebb munkás, telítődik a raktár, kevesebb alapanyag kell; az alapanyaggyártónál ugyanez indul el. Negatív spirálba kerülünk.
Hayek szerint az állam beleszólt a válságba: alul- vagy felülszabályozta, tehát mesterségesen szabályozta a piacokat — neoliberális gazdaságpolitika.
Sokáig az állam felügyelte a külkereskedelmet, kevés feladata volt: legyen hadsereg és infrastruktúra.
Korai merkantilizmus: vannak háborúk, hadsereg kell — ehhez 3 dolog kell: pénz, pénz, pénz. Ezért nem jó, ha a nemesfém elhagyja az országot; az jó, ha bejön. Tehát importkorlátozások, vámok — ez a protekcionista gazdaságpolitika alapja.
Késői merkantilizmus: nézzük meg, minek van magasabb hozzáadott értéke — a kifinomult ipari termékeknek. Olcsó nyersanyagot beszállítok, magas hozzáadott értékű terméket hozok létre, majd visszaexportálom: gazdasági kolonizáció.
Spanyolország abba bukott bele, hogy túl sok aranyat importált: a túl sok arany miatt túl sok volt a pénz, és ha sok van valamiből, csökken az értéke. Durva infláció lett, nem érte meg gyártani, olcsóbb volt máshonnan megvenni.
Kapitalizmus vs. merkantilizmus: a kapitalizmus kimondja, hogy az állam ne szóljon bele, a piac a szabályozó mechanizmus. A merkantilizmus szerint nem szabad hagyni, hogy szabadon áramoljanak az erőforrások — nézni kell, mi a legjobb a lakosságnak, az állampolgároknak, a hadseregnek, tehát állami beavatkozás kell, védeni kell.
Természetellenes, hogy valaki mindenféle korlátozó tényezőt állít be a gazdaság működésébe, az exportba, importba. Alapja: a természet uralma.
A tulajdonszabadságból jön, hogy növekszik a jólét, majd utána az egyenlőtlenség növekedése.
Marx szerint ezek a kapitalista típusú, szabadpiaci gondolkodásmódból származtathatók: minden társadalmi elégedetlenség, minden társadalmi különbség ebből a mesterséges osztályharcból fakad.
Stagfláció: magas inflációs környezetben lassú gazdasági növekedéssel gazdasági válság van.
Szabadon lebegő árfolyamrendszer: a kereslet és a kínálat határozza meg két valuta árfolyamát.
Neoliberalizmus: fejleszteni kell a nemzetközi kereskedelmet, a nemzetközi kereskedelem pozitívan hat ránk, nem szabad korlátokat szabni a kereskedelemnek.
Proletárdiktatúra: egy gazdasági rendszer, olyan folyamat, amikor az állam átveszi a termelőeszközöket.
Jugoszláviában sose szüntették meg a magántulajdont.
3 féle ország van: centrum (központi), félperiféria, periféria.